Kicsit sűrű volt az utolsó pár hét, nyári ruhákat vásárolni márciusban/áprilisban Budapesten, gőzerővel dolgozni, hogy befejezzem a munkahelyi projektjeimet, állást keresni, állásinterjúra készülni stb.... Kezdetben nem is realizáltam, hogy örökre ott kell hagynom a munkám és hat hétre a barátom és barátaim. Talán még most sem fogtam fel igazán.
Meglepő, de nem voltam ideges, sőt, még izgatott sem, az utolsó hetek is ugyanúgy teltek, mintha nem egy hatalmas változás felé robogna az életem. Az egyetlen kis kiborulás csütörtök este volt, amikor azt éreztem, hogy nincs energiám ruhákat válogatni és bőröndbe/ből be és kifelé pakolászni. Kicsit elbizonytalanodtam, hogy tényleg jó-e nekem, hogy feladom a munkám, amit szeretek és hat hétre kiköltözöm Törökországba. Szerencsére pillanatok alatt elmúlt ez a mélypont és újra képes voltam koncentrálni a poggyászra és a 20 kg-os limitre.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése