Terülj terülj asztalkám

Mielőtt valaki megijedne, hogy éhen fogok halni Törökországban, jelentem az ételekkel nincs gond, sőt, sokkal kiegyensúlyozottabban táplálkozom, mint otthon. 

Napi háromszori étkezés, pékáru csak reggelire, emellett nagyon sok zöldséget fogyasztok. Általában úgy érzem, hogy tele vagyok, de nehéz ellenállni a sok finomságnak (ami nem feltétlenül édesség, ízletesek a főételnek szánt tálak is). 

De nézzük is csak meg egy átlagos napi étrendemet, már ha valakit érdekel :D

Az átlagos reggelim, eddig kb. 90%-ban mindig ezzel indítottam a napot. Nagyon finom, friss, néha olívával, néha sajttal töltött bagett (néha elég volt egy is reggelire), az elengedhetetlen joghurt, amit mindenhez eszünk, illetve egy espresso felhígítva tejjel.

Persze reggeli tekintetében is széles a választék, választhatok gabonapelyhet, tojást, sajtot, egyéb feltéteket, szószokat is, de valahogy mindig a joghurtos bagettre vágyom.

  

Az ebéd és a vacsora hasonló. Lehetne levessel indítani, de mivel nagyon nem vagyok leveses, a kipróbálást mindig halogatom... talán majd holnap ;)

Szóval egy kis vegyes egészségtállal szoktam indítani, ami általában: cékla, brokkoli, répa, saláta, joghurtos szósz, fokhagymás joghurtos szósz - mindenből 1-1 falat.

Majd kapjuk a főételt (május 1-ig a szálloda zárva van, emiatt nem svédasztalos főételek vannak, de ez elvileg majd a szezon kezdetével megváltozik), amely általában rizs, tarhonya, krumpli, grillezett zöldség, illetve ezek kombinációja. Változatosnak tűnik, de igazából már tíz nap után is kiszámítható: rizsgombóc, tarhonya, más alakú tarhonya, sült krumpli, sült steak burgonya (de nem olyan fűszeres), krumplipüré, grillezett padlizsán vagy paradicsom vagy mindkettő, de volt már spenót is. Erről épp nincs fényképem.

Kezdetben mintha kevesebb lett volna, de nekem úgy is bőven elég volt. 

Hmmm, a desszertek nagyon finomak, legalábbis a legtöbb. Van pár, aminek nagyon nem jött be az íze/állaga, viszont van pár kedvencem, amelyek - annak ellenére, hogy cukorsziruposak én pedig nem szeretem az édes sütiket - nagyon bejönnek.

A sütik kb. 60-80%-a állandó, tehát megtaláható ebédnél és vacsoránál is, de néha van fluktuáció is (most nem jut eszembe jobb szó rá).

 A kedvenceim:
* sült vaníliás tejberizs, néha ebéd után kettőt is meg szoktam enni (leszokóban vagyok.....)
* az a sötét csokis piskótaszerűség
* mákos cukorszirupos süti
* vaníliapuding
* csokis tejbegríz (ez épp nem látható a képen)

A többi annyira nem jött be, se a sajttorta, se pedig a többi jól kinéző dolog.
Egy másik nap desszertes asztala. Természetesen vannak gyümölcsök is, bár kevésbé népszerűek az én esetemben.

 És még csak 10 nap telt el, mi lesz még az elkövetkezendő hetekben :O

Szerencsére az alakomra nem kell vigyáznom, így engedhetek a sütik csábításának. :D

Amúgy fura érzés lesz majd otthon, hogy nekem kell majd megvennem és elkészítenem az ételeket.... könnyű hozzászokni a jóhoz. Mosnak, takarítanak ránk/utánunk, az asztalt is megterítik rengeteg finomsággal és persze nem kell napi 8-9-10 órát dolgozni. Majd lesz egy külön post arról, hogy telnek a napjaim.

Az első török órák

Az első hét közepén elkezdődtek végre a várva várt török órák. Volt, aki már tanult/beszél törökül, de többek között nekem is teljesen új volt a nyelv.

Vicces volt egy francia hosszú távú önkéntestől megtanulni az abc-t, aki szintén itt kezdte a törököt pár hónapja, ráadásul angolul. Pár érdekesség, például az Ö-höz az E-t vettük angolul, nekünk természetesen az szintén Ö, illetve az Ü is Ü. A CS hangot CHE-vel írta, ami például az olaszoknak KE, de végül egyértelmű volt kiejtés után.

Bemásoltam a török abécé-t, ha valakit esetleg érdekel, szerintem nagyon érdekes nyelv. Remélem elég sokat fogok fejlődni, persze még nem volt időm "készülni" az órákra, de a füzetemben már elég sok okosság van.

A	a	As a in father	M	m	As m in man
B	b	As b in boy	N	n	As n in nice
C	c	As j in joy	O	o	As o in more
Ç	ç	As ch in chair	Ö	ö	As e in learn, with lips rounded
D	d	As d in dog	P	p	As p in pin
E	e	As e in red	R	r	As r in ring
F	f	As f in far	S	s	As s in song
G	g	As g in got	Ş	ş	As sh in show
Ğ	ğ	"yumuşak ge"; i.e. "soft g"	T	t	As t in tick
H	h	As h in hot	U	u	As oo in zoo
İ	i	As ee in feet	Ü	ü	As e in new
I	ı	As e in open	V	v	As v in vat
J	j	As s in measure	Y	y	As y in yes
K	k	As k in kit	Z	z	As z in zigzag
L	l	As l in love

A legnagyobb problémám az ı betű írásával van, képtelen vagyok megszokni, hogy nem teszünk rá pontot, ha nem figyelek oda, teszek pontot, majd lesatírozom. Ez amúgy a magyar alig ejtett ö, ami angolul kb. az ə.

Átvettük a köszönéseket, számokat, kérdőszavakat, személyes és birtokos névmásokat, a napszakokat, napokat, hónapokat, a bazárban történő vásárláshoz szükséges alapvető mondatokat, gyümölcsöket, italokat. A negyedik órán már komolyabb mondatokat is alkottunk, különböző igeidőket használva.

Kedvencem, mely persze még csak füzetből megy:

Saat dokuzda kahvaltımız var, daha sonra türkçe dil kursumuz var.

We have breakfast (there is breakfast) at 9 then we have turkish language course.

Első benyomások

Ez a kép magáért beszél... kilátás a teraszról:

A szálloda nagyon szép, az időjárás jelenleg napsütéses és tökéletes. Éjjel viszont nagyon hideg volt a szobában, gyakran arra ébredtem, hogy vacogok - pulcsiban, zokniban, törölközőt a takaróra terítve. Ma majd kérünk egy plusz plédet.

A szoba - Wanda és a csomagok. Jobbra nem látható, de ott van Barbi ágya, ezen kívül van egy nem túlzottan felújított fürdőszoba (az eddigi török projektekből kiindulva rosszabbra számítottam) és egy beépített szekrény is.

Az első nap jól telik, szabad program, reggeli, napozás a medence mellett, kis laptopozás, majd újra napozás és relax, vacsi, este pedig indulnak a csoportos ismerkedős és tájékoztató programok.

Az ebédem - húsevők kíméljenek, finom volt és laktató :)

Emellett sokkal változatosabb, mint az otthoni étrendem.

És a sütis terülj-terülj asztalkám:

Utazás

Meg is lepődtem volna, ha minden simán megy. A reptérre szerencsésen megérkeztem (előző törökországi utam során majdnem lekéstem a gépet, de az egy másik történet), viszont az első járat 60-70 perces késéssel indult és nem volt túl kellemes a tömött repülőn várakozni.

A nyűglődésem a hamarosan megkapott nagyon finom sajtos szendvics és 100%-os narancslé  is enyhítette. Kicsit burzsujnak éreztem magam, de utána leesett, hogy a feladott poggyász miatt nem a legolcsóbb - ellátás nélküli - jegyet vettem.

Kis érdekesség, a 100 tagú cigányzenekar is velünk utazott, majd láttuk a Pegasus újságban, hogy Isztambulban lépnek fel este.

Nem volt nagy probléma a késés, volt időnk átszállni Isztambulban, így legalább kevesebbet kellett ott várni.

A másik járat, ami Bodrumba hozott minket, szintén késve indult, tehát ott is majdnem egy órát vártunk szintén a repülőn ülve. Akkor volt az első alkalom, hogy belegondoltam, akár jól érzem magam, akár nem, hat hétig kell majd itt lennem. Gyorsan el is hesegettem a félelmeimet és nézelődtem tovább.

Miután megérkeztünk jött egy kis adrenalin löket, amikor is Barbi (másik magyar résztvevő) pár perccel utánam szállt le a gépről, utána viszont eltűnt. A csomagkiadó gépnél vártam és vártam, láttam, hogy már húzzák el a lépcsőt a gép mellől, de Barbi sehol.... próbáltam nem X-akták-os sztorikban gondolkodni és racionális magyarázatot találni a dolgokra, kihagyva az ufókat. (Hozzá kell tenni, nem sokat aludtam az elmúlt napokban és hosszú nap állt mögöttem.)

Közben a bőröndöm sem volt a futószalagon. Jött a megnyugvás, egy dolgozó megkérdezte, hogy nemzetközi járattal jöttünk-e, mert ha igen, akkor egy másik helyen adják ki a poggyászt. Megnyugodtam, hogy Barbi biztos jó helyre ment és már ott vár. Persze nem én voltam az egyetlen utazó, akit megtévesztett a "baggage claim - Istanbul" felirat, hiszen Isztambulból jöttünk.

Szóval feltereltek minket egy buszra és átvittek egy másik bejárathoz. De se Barbi, se bőrönd. Már majdnem kezdtem kétségbe esni, de amikor épp a telefonomért nyúltam, hívott Barbi, hogy ő már kint van a bejáratnál. Pár percre rá kiderült, hogy megint rossz helyen vártam a bőröndöt - szerintem ez nem az én hibám volt és nem is az egyetlen voltam, aki nem találta meg rögtön a megfelelő helyet. Sikeresen felszedtem a bőröndömet és kint megtaláltam Barbit is. Kiderült, hogy amint leszállt a repülőről, pár emberrel azonnal felterelték a buszra, ami a jó poggyászkiadó géphez vitte őket, de valahogy mi kb. 10-15-en kimaradtunk és nekünk senki nem szólt, hogy ne a bejárathoz menjünk, ami egyébként pár méterre volt.

Jöttek az újabb kihívások, a menetrendszerinti busz elment, mialatt én a poggyászomért rohangáltam. Volt, aki azt mondta, hogy majd jön, volt, aki azt, hogy már nem jár. Összefutottunk két, hasonlóan bőröndkergetés miatt késett szlovák lánnyal, akik szintén erre az EVS projektre tartottak, tehát már négyen voltunk tanácstalanok. Előtúrtuk a szervező számát, felhívtuk, majd elmentünk a közeli buszállomásra, abban reménykedve, hogy még jár a busz. Szerencsénk volt, fél órát vártunk, majd elvileg 50 perc alatt (de már időérzékem nem volt) behozott Bodrum városába, ott pedig már egy szervező várt minket és feltett egy kisbuszra, amely a szállodába hozott minket.

Így kb. 12 óra alatt értem ide Ferihegyről. Izgalmas nap/este volt, de ezek mind-mind csak feldobták a napomat.

Indulás előtt

Kicsit sűrű volt az utolsó pár hét, nyári ruhákat vásárolni márciusban/áprilisban Budapesten, gőzerővel dolgozni, hogy befejezzem a munkahelyi projektjeimet, állást keresni, állásinterjúra készülni stb.... Kezdetben nem is realizáltam, hogy örökre ott kell hagynom a munkám és hat hétre a barátom és barátaim. Talán még most sem fogtam fel igazán. 

Meglepő, de nem voltam ideges, sőt, még izgatott sem, az utolsó hetek is ugyanúgy teltek, mintha nem egy hatalmas változás felé robogna az életem. Az egyetlen kis kiborulás csütörtök este volt, amikor azt éreztem, hogy nincs energiám ruhákat válogatni és bőröndbe/ből be és kifelé pakolászni. Kicsit elbizonytalanodtam, hogy tényleg jó-e nekem, hogy feladom a munkám, amit szeretek és hat hétre kiköltözöm Törökországba. Szerencsére pillanatok alatt elmúlt ez a mélypont és újra képes voltam koncentrálni a poggyászra és a 20 kg-os limitre.