2016. május 22., vasárnap

Az esküvő



Még Izmir előtt - csak nem volt időm blogot írni - részesei lehettünk egy hagyományos esküvőnek, illetve csak a lagzi részének.
Mindenki pánikba esett, hogy nincs mit felvennie (ez azért komolyabb, mint amikor otthon a ruhásszekrény előtt állva kínlódik az ember), hiszen kiöltözős programra nem igazán számítottunk. A dolgot nehezítette, hogy épp hidegfron érte el a várost. Csini ruhát még csak-csak találtunk, viszont a lábbeli kérdése elég sok mindenkinek problémát okozott. Mindenkinek volt szolidabb/elegánsabb nyitott szandálja és sportcipője. Ment a próbálgatás. hogy megy a tornacsuka a szoknyához, de hát valljuk be, nem igazán passzol a két eltérő stílus. Van, aki inkább bevállalta a sportcipőt (akkoriban az esti és éjszakai hideg + meleg víz hiánya miatt elég sokan betegeskedtek), illetve volt, aki inkább  csinibb nyitott szandálban várta az indulást.
Én egy biztonságosabb megoldást választottam, nyitott szandált vettem, de eltettem a zárt fekete sportcipőmet is.
Amikor megállt a busz egy poros, talán útnak sem nevezhető helyen, mindenki ledöbbent. Természetesen mindenki csiniben, sminkben érkezett, és csak utólag derült ki, hogy egy kicsit mellé lőttünk. Ugyanis - a képen is látható - egy kis falusi szegényes lagziba érkeztünk, ahol az evőeszközöket egy földön lévő tálban mosták (öblítették), senki nem volt kiöltözve, kisminkelve - és az érkezésünkkor az átlagéletkor a 70 körül volt.
Ráadásul nagyon hideg és szeles idő várt minket.
A háttérsztori annyi, hogy a szervező megkérte egy zenész ismerősét, hogy intézze el, hogy részt vehessünk egy igazi, hagyományos török lagzin. Lehetett választani egy éttermes és egy kis falusi lakodalom között, a szervező ezt választotta, de minket nem készített fel erre - talán ő sem tudta pontosan, mit is várhatunk.
A kezdeti sokk amúgy hamar elillant, nagyon kedvesek voltak a házigazdák, kis ételt is kaptunk, majd szerencsére egy kis bort is. A "vacsora" után elsétáltunk az utca végéig, ahol élőzene kíséretében táncolni is lehetett. Az előző nap tanult török táncot máris gyakorolhattuk.
Mindent összevetve nagyon kellemes élményként maradt meg mindenkiben az este. Ami először félelmetesnek tűnt, hamar átalakult kedves, falusi élménnyé, aranyos, befogadó házigazdákkal, igazi török kulturális élménnyel. Az egyetlen negatívum a hideg volt, meg persze a bokorban pisilés, de ezt hagyjuk. :D
Ami viszont furcsa volt számomra, az az, hogy a menyasszony egyszer sem mosolygott, sem a lányos tánc közben, sem akkor, amikor a férjével táncolt... érdekes.... még "divat" az elrendeltetett házasság, talán itt is erről lehetett szó, de nem tudhatjuk pontosan.


Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése